|
|
|
|
 |
|
|
|
 |
|
|
|
 |
|
 |
 |
||||||||
|
|||||||||
|
Pénteken reggel 7-kor gyülekeztünk a Flórián téren. A létszám a várakozások alatt volt, ráadásul súlyosbította a helyzetett Customka Kispolszkivá válása. A technika ördöge! Viszont gurult velünk egy valódi lány ... Az "Mekinél" tankolás, és gyors reggeli közben összejött a 10 fő, akivel a túra elhagyta a székesfővárost Székesfehérvár irányába. Itt még tartottuk az előirányzott időbeosztást, ami a végére kicsit megcsusszant :o) Innen állítottuk be a tervezett túrák csúcsát: 2, azaz kettő lány motorozott (és szerelt) sorainkban. A Simsoniális rendezvényeinek eredménylistáit böngészve kiderült, hogy a versenyekből is kivették a részüket, és jó példával jártak elől. Így talán könyebb lesz barátnőinket meggyőzni, hogy ez nem csak férfiaknak való mulatság. 
Érd magasságában kaptunk egy becsatlakozó tagot, csak úgy röptében. A bemutatkozásra nem kellett sokáig várni, mert a Flóriántól számított 31. km-nél (Mc-től 20 km) már le is fulladt Laci gépe, pedig Elnök úrunk sok ideje ment rá a felkészítésre. Nem foghattuk a tanuló vezető minőségben csapatunkat erősítő Lacira a hibát, bizony a karbi egyik csavarja a karbi alján lötyögő benzinben landolt. Igazi kihívás egy kezdőnek! Ha már megálltunk, beállítottunk egy teleszkópot, és meghúztunk egy sárvédő tartó csavart is. Persze mindegyiket más-más gépen. A első(!) kényszerpihi után a banda tovaszáguldott 40 km/h-val. Már Kaposváron derült ki, hogy az egyik gép erőtlenségének oka a vastag súberes karbiban figyelő súbertű, és tányér, ami a vékony súberesbe való volt. Így még a 40 is elfogadható. A Velencei tavat elhagyva ismét pihenőre kényszerültünk műszaki okokból. Itt már a popsik is küldtek zavaró jeleket. Ráadásul az időjárás sem ígért semmi jót. Folyamatosan kerültek fel a rétegek a pilótákra, és kerültek be a nagyobb táskák a kísérő autóba. Túránk 83. kilóméterénél értük el a székesfehérvári pihenőhelyet, ahol néhány északnyugat-magyarországi csatlakozóra számítottunk, de hiába. Kaja, pia, benya - és már száguldoztunk tovább Várpalota felé. Néha elértük a 45 km/h-s álomhatárt is a feltámadó hátszélnek köszönhetően. A kísérőautóban csak a zene, és a természet kukkolása törte meg az unalmat. Pl. érdekes volt, hogy hátszéllel haladunk nagyjából nyugat felé, miközben a felsőbb légrétegekben a felhők pont szembe jöttek. Várpalota után letértünk a 8-as útról Berhida - Királyszentistván irányába az autóút-szakaszt elkerülendő. Veszprém előtt követlenül értünk vissza a főútra, miközben egyre sötétebb felhők gyülekeztek felettünk. A veszprémi Hotel parkolójában ismét szusszantunk egy rövidet. Itt már több mint másfél órás hátrányban voltunk az előirányzotthoz képest. 
Az eső Nemesvámoson ért el minket, ahová a fiamért kanyarodtunk be. Na, innen áztunk rendesen, pedig úgy láttuk, hogy a Balaton partján süt a nap, ezért kicsit belehúztunk (hála a "Nosztory lejtőnek). Mire a partra értünk, masszívan esett, de a csapat nem lassult. Balatonfüred, és Tihany között ismét szaporodtunk egy fővel (marceeeeeeeeee), akivel a kompnál pacsiztunk. A behajózásra várva a maradék víz elől menekítendő cucc is bevándorolt a Fityóba, és az utolsó vízhatlan anyagok is felkerültek a testekre. Már akinek volt. Mert akadt, aki farmerban nyomta le a vizibiciklis szakaszt! Le a kalappal! Nem lehet mondani, hogy a csigák papírkutyák. A túlparton a szokásos szerelgetéssel folytattuk. Itt kettéváltunk, és a csapat gerince elpályázott Lellére, a találkozási pontra, hárman pedik a fiam mociját babráltuk Földváron. Amikor leszaladt az agyamban a spulniról a cérna, elővettem a vontatókötelet, és az ömlő esőben elvontattam a trónörökösömet Lelléig. 50-nel! Lellén már a Sasok, és egy számomra nem felderített eredetű baráti társaság várt. Bevonultunk egy sörözőbe, amivel szemben volt egy fedett teraszos pavilon. Na itt lehetett úgy szerelni, hogy nem folyt a víz a nyakadtól a seggedig a ruhád alatt. Itt töltöttünk kb 1,5 órát, majd több, mint huszan útra keltünk. A nagy létszámnak hála össze-vissza motorozás kezdődött a városban. Laci a kölcsönmotorral ismét lerohadt, és amíg próbáltunk bele életet lehelni, háromszor mentek el mellettünk különböző irányokból a csapatunk egyes csoportjai. Mindenkinek odakiáltottuk, hogy "találkozó a kaposvári út első benzinkútjánál". Laci sajnos végleges kiállásra kényszerült (indult érte a klubbos mentőtréler Petstarral és Marcival végig intgetve), de a várost csak három másik moci felélesztése után tudtam elhagyni a szervízkocsival. 
Az első kút 14 km-re volt Lellétől, de itt a várakozó csapaton kívül a már nagyon kívánt napsütés is várt minket. Még a falun belül hátba vágott a fürgébbik pesti brigád, de innen nem igazán lehetett követni, hogy ki kivel van. A kilóméterek szaporodásával szaporodtak a banálisnál banálisabb hibák, amik széttördelték a sort. Voltak pár km-kénti, de pár száz méterenkénti megállások is! A trélernek is hagytunk hátra útmutatóul Simsonokat, nehogy eltévedjenek. A tervek szerint a csigának 16 órára kellett volna bekúsznia Kaposszerdahelyre, ami a szervízkocsinak, és a vele haladó 5 motornak csak 20.30-ra sikerült. Erről az erőltetett menetről a maratonfutás 7 szakasza jut az eszembe:
A Simsonálisra érkezve kis csapatom teljesen újjászületett. Élmények mesélése, a kínjainkon való harsány nevetés, és a bulizás nem emlékeztetett egy megtört, 13,5 órát úton lévő társaságra. A visszaútig 3 nap féktelen bulizás várt minket.
A visszaút spontán szerveződött, és az egyéni igények jobban befolyásolták, mint idefelé. Több kisebb csapat, különböző időpontokban indulva vágott neki a kalandnak. Hála a segítő kezeknek, melyek a motorok többségében pozitív változásokat okoztak, kevesebb pihenővel lehetett számolni. A csigacsapat 4 fővel startolt 10.30-kor, és együtt haladt egészen a szántódi révig. Csak Lellén pihiztünk az eső ellen idefelé menedéket adó korcsmában egy rövidet. A révtől hárman Pest felé, a fiam és én az északi part felé vettük az irányt. Szerencsére a fiókám anyja Csopakon strandolt, így a kitérő rövidebb lett, és a csigákat a Velencei tónál utólértem. Velencén 2 főre csökkent a társaság, mert egyik barátunk itt a családi nyaraláshoz csatlakozott. A beteges kisérőautó alig tudta tartani a lépést a hétvége "Casanovájával", és "Delírium-királyával". Ez az alig is csak pár km-ig volt igaz, mert utánna a Szimók vártak a kocsira. Elhagytam egy csavart a kipu felfogatástól, aminek a helyén fröcskölve nyomta ki az olajat a gépezet. Még jó, hogy észre vettük. Szerencsére RX 5 L-es "teszkógazdaságos" olaja megmentett. Jó érzés volt egy terepmocis srác segíteni akarása, aki látva gondunkat, felajánlotta segítségét. A 3 fős menetünk innen már nem pihent meg a Lágymányosi hídig, ahol Tomitól elbúcsúztunk. Ekkor nagy sebességgel mellénk kanyarodott egy kocsi, amiből a párom integetett. Puszi-puszi, aztán ment tovább. Mi is így tettünk Rx-sze., Egészen 200 métert haladtunk, ahol kifogyott a benzin. Na nem a Szimóból, hanem a szervízkocsiból. A közeli kútról történő utánpótlás után gurultunk tovább az Árpád-hídig, ahol a csigacsapat végleg feloszlott kb 19.30-kor. JÖVŐRE VELETEK UGYANITT !!! |
||||||||
|
|||||||||
